A kultúrtörténetünk holarchikus rendjét vázoló írásom figyelmes olvasója bizonyára észrevette: az egymásra épülő gondolkodási kereteinket különböző színekkel jelöltem. A jelöléssel Don Beck és Christopher Cowen munkásságát hangsúlyozom. A spirál-dinamika modelljében használatos színek önkényesek csakúgy, mint az egyes világképek megnevezése, merev elkülönítése. Az integrál irodalom azonban átvette e színkódot, mely a bonyolult, sokszor ellentmondásos elnevezések helyett egyszerű színekkel referál a lépcsőzetesen kifejlődő gondolkodási kereteinkre. Lássuk hát e színkódot:
Integrált világkép - sárga
Pluralista (liberális) - zöld
Racionális (tudományos) - narancs
Mitikus (konzervatív, ethnocentrikus) - kék
Hatalmi (territoriális) - vörös
Mágikus (törzsi) - lila
Archaikus (tudatelőtti) világkép - bézs
Minden gondolkodási keretben más az identitásunk fókuszpontja és perspektívája. Más szinten értelmezzük problémáinkat, más képek és hangok között mozgunk otthonosan. A következőkban hangrezgésekkel szeretném illusztrálni az egyes tudatszintekhez rendelhető, reprezentatív környezetet. Természetesen az általam asszociált hangok csak általános tájékozódásra alkalmasak, hiszen saját múltamat, emlékeimet, érzéseimet tükrözik, és az írás születésének pillanatában aktuális tudatállapotom véletlenszerűségét is megjelenítik.
Archaikus (tudatelőtti):
Mágikus (törzsi):
Hatalmi (territoriális):
Mitikus (konzervatív, ethnocentrikus):
Racionális (tudományos):
Pluralista (liberális):
Integrált világkép:
Zenei ízlésünk nagyvonalakban tükrözi azt a tudatállapotot, melyben előszeretettel időzünk. Az aktuális hangulatunkhoz igazított zene - ha jól sikerült a választás - akkor "meghívja" azt a gondolkodási keretet, mellyel az adott élethelyzetben dolgunk van. Hogy hol van teendőnk? A legjobb formánk alatt mélyen meglapuló, "nívó alatti" emelettel van dolgunk, melyre rendre visszahullunk. De ez már egy másik történet.
