@HunMrPabló:
Az, hogy "baromság, amit írtál" nem személyeskedés. Az az állítást minősíti, nem az embert. Természetesen baromságot, nem csak barmok tudnak írni. Az mindenkivel elő tud fordulni. Hovatovább még Einstein is tévedett pár dologban pl. a tűsugárzás.
Már csak abból is látszik, hogy a szerző nem barom, hogy nem megsértődött a kritikán, hanem tanulni igyekezett belőle.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

Lord Valdez kommentjével kapcsolatban az a véleményem, hogy egyrészt nem érti, hogy milyen szellemi alapokon született a fenti cikk (Ken Wilber integrál szemlélet). Másrészt elköveti ugyanazt, amit a szerző így fogalmaz meg:
"A racionális érvelést könnyedén elsöpörheti a zsigeri érzésekre alapozó, aljas szándékból elkövetett (...)" személyeskedés, mint az, hogy valami amit egy másik ember ír "baromság", mert a baromságot, csak barmok tudnak írni.
Az pedig kifejezetten szomorú, hogy ennek következtében, vagy más okoknál fogva ezzel a cikkel véget ért a szerző gondolatmenete :(

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

A baj nem a megfogalmazással van, hanem a tartalommal.

Rögtön az elején:
"A liberalizmus, mint eszmerendszer, a pluralista/egalitárius gondolkodási keretben fogant. "
Nem. A liberalizmus soha nem volt egalitárius. Az egyenlőségképe véget ért a jogoknál, az izonómiánál. Soha nem hirdetett hierarchia nélküliséget se. Azt hirdette, hogy az embereknek vannak az emberi természetből levezethető jogai. Úgy, mint az élethez való jog, a szabadsághoz való jog és a magántulajdonhoz való jog. Akár király vagy, akár paraszt, ezek a jogaid és ezt bűn elvenni másoktól. De ettől a király még király, a nemes még nemes, a paraszt meg paraszt.
Ebből rögtön adódik, hogy marhaság ez:
"Mindenkire kiterjesztett alapjogokat vindikál anélkül, hogy ehhez megfelelő követeléseket támasztana."
Igenis támaszt követeléseket: nem szabad ölni, lopni, rabszolgasorba taszítani stb. A te jogaid mások kötelességeiből jönnek létre, és másokéi pedig a tieidből.

"A konzervatív eszmerendszer etnocentrikus világképben fogant"
Nem. A konzervativizmus a XX. századig nem volt etnocentrikus. Eleve a nemesség etnikailag vegyes volt mindig is, sőt jelentős részük még a nyelvet se beszélte. Egy ország nemességét nem az etnikum kötötte össze, hanem az uralkodóhoz való hűség.

"A versenyelőny megfékezését, a társadalmi különbségek csökkentését, a gyengébb megsegítését célzó igyekezet formálisan egyenlő jogokat kíván nyújtani minden embernek."
Ez nem liberalizmus, hanem szociáldemokrácia. A liberális nem akarja megfékezni a versenyelőnyt, hanem azt akarja, hogy ugyanazon szabályok vonatkozzanak mindenkire, aztán győzzön a jobbik és hulljon a férgese. Illetve az utóbbi nem pontos, mert nem tiltja azt, hogy önkéntes alapon segítsd a rászorulókat (szemben mondjuk az objektivizmussal, ami bűnnek tartja az "érdemtelenek" támogatását).

"A személyes boldoguláshoz való egyenlő jog alapja nem lehet más, mint a társadalmi kötelezettségek szigorú teljesítése, és a többségi érdek alá tagozódás."
Pontosan ez az, amit a liberális szerzők úgy neveznek, hogy a többség zsarnoksága, és mint olyat, élesen elutasítanak. Ahogy korábban írtam: az ember a jogait a természettől kapja, tehát nem lehet alárendelni a többségnek. Embereket akkor se lehet csak úgy kívánságra kivégezni, ha 50%+1 fő szavaz rá.

"A személyes jog nem írhatja felül a közösségi érdeket, ezért például a kötelező védőoltás elutasítását a közösségnek szankcionálnia kell (teszem azt a szolidaritás-alapú egészségbiztosításból való kirekesztéssel)."
A liberalizmus nem foglalkozik olyannal, hogy a "közösség érdeke". Számára az csak sok ember érdeke.
A liberalizmus szerint az államnak egyetlen esetben van joga erőszakot alkalmaznia az állampolgárral szemben, ha ártani akar egy másik embernek. Szankcionálni egyébként lehet, de erőszakot nem alkalmazhat.
Egy liberális egyébként boldogan kimaradna a "szolidaritás-alapú egészségbiztosításból", mert az fegyveres kényszerre épül. Arra, hogy az állam elveszi a pénzedet (,ha ellenkezel erőszakot alkalmaz) és ad egy olyan szolgáltatást, amit egyébként magad is meg tudnál venni.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

@Lord_Valdez:
A pongyola fogalmazást újrafésültem. Nagyon örülnék egy újabb kritikának.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

@Lord_Valdez:
Köszönöm a reflexiót.
Sajnálatos félreértésre ad okot, hogy én hierarchikusan egymásra épülő gondolkodási keretek részeként értelmezem a liberális gondolkodást, mely nem keverendő a liberalizmussal, mint eszmerendszerrel, vagy jobboldallal és baloldallal. A pogyola fogalmazás sajnos ezt nem tisztázza, ezért azt korrigálni fogom. Addig az írás elérhetetlen lesz.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

Nem tudok belekötni, de nem azért, mert annyira jó, hanem mert annyira sok sebből vérzik, hogy nem tudom, hogy hol kezdjem el. Alighanem kisebb munka lenne újraírni, mint rámutatni, hogy hány helyen és hol rossz, pláne, hogy hogy lenne jó.

Úgy látom, hogy a liberalizmus alapgondolatát sem sikerült megragadni.
Röviden: Nincs ember, aki tudná a végső igazságot és emellett még megbízható is. Ha létezne olyan ember, akkor teljhatalmat kellene adni neki és eljönne a Kánaán (vö. Platón filozófus királyával).
Mivel ilyen ember nincs, ezért valamit kezdeni kell.
Erre két irányzat született: a konzervativizmus és a liberalizmus. A konzervativizmus válasza az volt konyhanyelven, hogy ne csinálj nagy változásokat, szép lassan majd kialakulnak a dolgok stb. Ez az, amit úgy látsz, mint hagyományfétist. Kapaszkodnak a már megszokott dolgokba, mert úgy gondolják, hogy akkor nagy baj nem lehet.
A liberalizmus válasza pedig egy szabályrendszer volt. Vannak az embernek bizonyos elidegeníthetetlen jogai, amiket sem ember, sem állam nem léphet át (,mert ezeket a természet adta stb.).*

Tehát szó nincsen olyanról:
- „mindenkinek mindent szabad”
- a többség jogairól, pláne a többségnek való alárendelődésről
- visszamaradottak felemelése
- versenyelőny megfékezése
- a társadalmi különbségek csökkentése
- konszenzuskényszer
stb.
Ezek olyan dolgok, amikben az a közös, hogy rohadtul semmi közük a liberalizmushoz.

További fontos megjegyzés: az USA történelmében volt egy korszak az ún. Red Scare. Ennek a következménye, hogy az USA-ban a baloldaliság különböző formáit nagyon kellemetlen volt felvállalni és az akkori baloldali átnevezte magát New (Deal) Liberalnak (,nem összetévesztendő a neoliberálissal). Azóta, amikor egy amerikai azt mondja, hogy liberal, akkor az alatt progresszívet, vagy szociáldemokratát ért. A leftist szót, csak az echte szocialistákra, vagy kommunistákra használják.

* Mivel tartozik hozzá egy szabályrendszer, ezért tartozik hozzá egy ellenségkép is: mindenki, aki nem akarja betartani.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

Alapvető tévedés, hogy az orbán rezsimnek semmi köze nincsen a konverzatív gondolkodáshoz. A bűnöző mentalitáshoz viszont annál inkább. Amit művelnek az egy valóban konzervatív, vagy liberális demokráciában elképzelhetetlen lenne.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.

Egyetértek a poszttal. Ez az amit a sok fafej fidióta nem ért meg, a liberalizmus abban a pillanatban már csak anarchia, amikor valakinek a szabadsága már kárára megy.
Tehát az liberalizmus, hogy két férfi azt csinál a hálószobában amit akar, de az nem az hogy az arcunkba tolják ezt kihívóan egy Pride-on.
Az liberalizmus hogy a cégek szabadon versenyezzenek, de az nem az amikor a multik az erőfölényükkel visszaélnek.
És még folytathatnám.

Bejegyzés: A liberalizmus ellenségképe.