A várhatóan egyre durvább európai migrációs krízis rendezésére léteznek hatékony, de kevéssé humánus, mondhatni „igazságtalan” konzervatív (jobb oldali, nemzeti, nacionalista, mitikus stb. – nevezd ahogy akarod) megoldási tervek, melyeknek jó példája a gagyi magyar kerítés, tömeges kiutasítás, gyorsított eljárási rend, stb.
Léteznek továbbá még hatékonyabb, de egyenesen embertelen radikális (ultra, szélső jobboldali, fasisztoid, törzsi, stb.) megoldó-képletek, melyekre hamarosan élő példa lehet a hazai szélsőjobb által forszírozott tűzparancs határainkon.
Sajnálatos módon mindkét forgatókönyv elkerülhetetlenül erőszakot szül, és nem tartós megoldást – mindamellett formálisan, és morálisan is aláássa a „nyugati típusú” civilizáció alapjait. (Globalizált gazdaságunkban megszűnik a formális jogosultságod egy olyan jólétre, melyet a harmadik világ kizsigerelése alapozott meg. Nincs morális jogod a szír bevándorlót fikázni, ha egy szír bevándorló által készített iPhone-t szorongatsz!) Természetesen kezelhető a probléma olyan eszközökkel, melyek kellőképpen élhetetlen helyet faragnak Európából, hiszen ki kívánkozna egy széthullott, depresszióba zuhant, leamortizált Európába? Agyarországról például már napjainkra is sikerült olyan visszataszító nemzetközi képet felrajzolni, hogy még a szír háborús menekült sem kíván nálunk élni...
Jelenleg esély sem látszik egy integrált, össz-európai, kooperatív akciótervre, mely valódi megoldást jelenthetne a népvándorlási válságra – de azért érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan is kellene kinéznie annak.
Az európai összefogás nem csak a személyes, de a nemzeti érdekek felülírását is megkövetelné. A nemzeti és uniós hivatali apparátusból kíméletlenül kiirtandó a személyes érdek - a korrupció erélyes eltiprásával. Ezzel egyidejűleg a tagállamok erőforrásainak villámgyors átcsoportosítása szükséges - az uniós határokra. A schengeni övezet megvédésével Európa átmeneti haladékot kapna azon problémák megoldására, melyeket eleddig hipokrita módon az asztal alá söpört.
Az integrált (bal oldali, liberális, demokratikus, stb. – nevezd ahogy akarod) megoldás azonban nem állhat meg a schengeni határ erélyes védelménél. (Ehhez a Betyársereg intellektuális felkészültsége is éppen elegendő lenne.) Az integrált megoldáshoz elengedhetetlen megszabadulni a törzsi-etnikai-vallási gondolkodási keret korlátaitól, és az egyéni érdekek kíméletlen feláldozása szükséges – a kollektív érdek ellenében. Nélkülözhetetlen az EU tagállamok nemzet-érdekeinek sürgős beáldozása – szemben az uniós érdekkel. Akár a nemzetgazdasági prioritások feláldozásával is szükséges kikényszeríteni a tagállamok gazdasági egyenlőtlenségeinek csökkentését, és a vérlázító vagyon-egyenlőtlenségek felszámolását. A határozott vagyon-újrafelosztáshoz radikálisan progresszív adórend, az offshore pozíciók felszámolása, az extrém cég- és magán-vagyonok azonnali megsarcolása szükséges – ez pedig lehetetlen addig, míg a tagállamok adórendjét nem vonják uniós hatáskörbe. A felszabaduló forrásokat hatékonyan és célirányosan kell visszapumpálni – és nem az uniós jólétbe, hanem a harmadik világba. A racionális európai gazdaságpolitika természetesen éppen úgy életképtelen Afrika törzsi kultúráiban, mint közel-kelet vallásos-etnikai (mitikus) közegében. (Aki szeretné megérteni, hogy miért nem hasznosult az Afrikában eddig is szétszórt horribilis támogatás, és helyette miként lehet hatékonyan támogatni e kultúrákat, az tanulmányozza a dél-afrikai apartheid békés felszámolásának siker-történetét, és Don Beck Spirál Dinamikáját.) A fentiek szerint levezényelt „fordított gyarmatosítás” nélkül Európát bizonyosan hamarosan felébreszti 70 éves békés szendergéséből a kifosztott harmadik világ. Lehet, hogy ma globalizált mini-világunkban Bangladeshben varrott kesztyűben majszolhatod a Spanyolországban érlelt narancsot, de biztos lehetsz benne - a kataklizma is átível majd minden határon. Átjárható technikai-információs civilizációnkban (még erőszak árán is) lehetetlen fenntartani a nyugati típusú életszínvonalat - a leszakadt és kizsigerelt harmadik világ felemelése nélkül. A nyugati típusú civilizáció, és benne az Európai Unió csak akkor maradhat életképes, ha leadunk személyes elvárásainkból, és szégyenné válik az excesszív magánvagyon!
Fikció? Az bizony. Reménytelenül idealista akcióterv? Kétségtelenül.
Don Vittorio maffiaállama pillanatnyilag élősködőként szívja az EU forrásait, miközben annak alapvető ideológiai alapjait is kétségbe vonja. Politikai alapon szelektált, alkalmatlan, megfélemlített, és korrupt apparátusa még a tisztes konzervatív értékrenden nevelkedett támogatókat is jobbra taszítja - így megágyaz az eljövendő Agyarországnak. Agyarország körvonalazódó politikai vezetésétől pedig további dermesztő ámokfutást várhatunk - vissza az időben. (Attól, hogy erőteljes mozgatóerővel bír egy ideológia, sajnos még egyáltalán nem biztos, hogy támogatásra érdemes. A történelem inkább arra tanít, hogy a primitív régit konszolidálni képes, de sérülékeny ideológiákat ápolgassuk gondosan - elődeinek brutalitásával szemben.)
A józan ész tehetetlennek látszik pusztító érzelmekkel, és nyers életösztönnel szemben. Minden várakozás szerint okos, integrált, racionális megoldások helyett a primitív őserővel áldott, de szűklátókörű (nacionalista, nemzeti, és radikális törzsi) álmegoldások ideje következik, melyek egy rövid ideig talán még stabilizálják, ám hosszabb távon kétség nélkül szétzilálják Európa békéjét. Ostobaságunk kétség kívül sok szenvedést fog még a nyakunkba rántani. De álmodozni azért még lehet...
