Bizony mondom tinéktek: Mária országa morálisan már régen elhasalt a migráns-kérdésen. De financiálisan még csak most fog igazán.

Az Európai Unió 2007-2013 között minden magyar állampolgár zsebébe fejenként 775.000 forintot préselt. (Miután a minap még egy egyébiránt értelmes ismerősöm is megkérdőjelezte, hogy európa kitartottjai lennénk, ide linkelem a vonatkozó dokumentumot.) Orbanisztán néhány dologban tényleg jobban teljesít – egyik ilyen az Uniós pénzek lehúzása. A Viktoriánus pályázati rend egyszerű, határozott, és jól átlátható – meglehetősen biztosra lehet venni, hogy kivel érdemes egy EU-s pályázatot megíratni, ki lesz a nyerő, és a folyamat egyes lépéseiben a pályázó mennyi sarcot tartozik fizetni az apparátusnak. A korrupt pénzszivattyú hatékonyan működik, ezért 2014-től még fokozottabb tempóban húzzuk le az Uniót. (Az OLAF szemét ugyan kezdi csípni a metodika, de hát ez legyen az ő gondjuk…)

Amikor azután nemzeti hősünk 1294 idegenszívű elszállásolásáról sem hajlandó tárgyalni – akkor bizony Európában szakad a cérna. A svéd lapok arról cikkeznek, hogy 2014-ben minden holland 120.000 forintot, minden svéd állampolgár 86.000 forintot fizetett az uniós alapba – miközben minden magyar fejenként 175.000 forintot húzott ki belőle. Kultúrnépek között teljesen érthetetlen, hogy miért hepciáskodunk a migráns-kérdés határozott, közös, effektív megoldása ellen. Inkább fizetünk mintegy 3 milliárdot hangulatkeltő népszavazásra, mintsem ezerkettőszázkilencvennégy ember elszállásolására fordítanánk a fejenként bő kétmillió forintot. Talán inkább sűrű hálával kellene fogadnunk, hogy mindössze ennyi terhet kell felvállalnunk a gáláns uniós támogatás ellenében. Ha már pusztán emberiességből nem megy.

„Egyetért Ön azzal, hogy Finnország és más uniós országok fizessenek Magyarországnak 22 milliárd eurónyi forrást a strukturális alapból és 3,45 milliárd eurónyi forrást a vidékfejlesztési alapból?” – teszi fel a jogos kérdést (egyenlőre csak a blogján) Pasi Rajala, a finn pénzügyminiszter tanácsadója.

De bizonyosra vehetjük, hogy hamarosan hivatalos és kijelentő formában is megkapjuk a döntést:

Tisztelt Orbán Úr!

Sajnálattal kell közölnünk Önnel, és hű népével, hogy a továbbiakban nem áll módunkban európai polgárok pénzéből finanszírozni rezsimjét, mely sutba vágja a legelemibb demokratikus játékszabályokat, és alapjaiban ássa alá az európai együttműködés támaszát jelentő értékrendet.

Ezt követően pedig ne legyen kétséges: legfeljebb rozsdamarta kockaladák fogják majd kerülgetni Békés Megye rohamosan mélyülő kátyúit –de vélhetően a lovaskocsi is előkerül majd a poros fészerből.

Hamarosan tehát az urnához vonulhatunk, és válaszolhatunk valami sunyi kérdésre: akarod-e, hogy harminckilenc, szakállas benga megerőszakoljon? Akarja a franc. A valódi kérdés azonban nem az, hogy hajlandók vagyunk-e emberséges körülményeket biztosítani 1294 jól megválogatott menedékkérőnek. A kérdés az: kell-e 26 milliárd euró, drága barátom, vagy továbbra is bedőlsz a demagógiának, alantas nacionalista ösztöneidre hallgatsz, és újfent eljátszod a tájékozatlan idiótát!

Mindenesetre a népszavazási agyrém előtt még esedékes egy március 15-e.

(Fotó: Veres Viktor - Bálvány.)